Lory Seholovits...
Érdekes nevem van az tény, de valahogy jelentéktelennek is érzem. Vannak ettől jóval becsesebb, szebb nevek...de inkább hagyjuk a nevemet... Most ez a történet nem erről szól, hanem, hogyan lettem ÉN, az iskolám egyik legkiközösítettebb tagja...
Elég nehéz magyarázatott találni rá, mivel ez egy nagyon bonyolult dolog... Sohasem gondoltam volna, hogy valamit el is fogok érni a gimnazista évek alatt. Egyszerre lettem a suli egyik legismertebb személye, valamint a legutáltabb is...
Be kell valanom, hogy ennek a szerepnek igen is örültem, mivel eddig a suliba észre sem vettek, egy balekot kivéve, aki a haverom (volt) Perie.
Ő is egy igen elbújt személy az iskolába, mindneki csak úgy ismeri, hogy a "fizikai erőmester", mivel olyan elektromos dolgokat hozott létre, amik használhatók voltak, csak senki nem használta volna őket semmire...
Rólam csak annyit, hogy én is egy stréberféle vagyok, csak nem a fizika áll hozzám közel, hanem az irodalom és a művészetek.
Legjobban rajzolni és tervezni szeretek, bár ezt senkinek se mondtam még el... Valahogy ezt is jelentéktelennek tartottam.
De szerintem elég ennyi a bemutatkozásból, gondolom már nagyon érdekel, hogy miért lettem a suli egyik leutáltabb és legmenőbb személye?!?!

Az egész a tanév végén kezdődött... Amikor Shelby és a lidérarcú barátnői nekemtámadtak a öltözködésemért... Valahogy nem tetszett nekik a ruhám ezért mindenki elött leégettek. Mikor a szinpadon szerepeltem és éppen a versemet szavaltam a suli egyik ablakából hirtelen kirepült egy hektó víz és mind a fejemre zúdult... gondolhatjárok mennyire jól érezhettem magam abbana  pillanatban, na igen, mikor a szinpadról leérkeztem szóbaegyelegtek velem a Lidércpicsák, akik csak a kinézetemet tudták cukkolni, a sminkem elfojva, a hajam csodásan szétfeselve...

- Milyen édes ahogy kinézel ebben a talpig szutykos szerelésben - tette hozzá Shelby igazán gúnyoson...

Én persze nem tudtam megszólalni, hiszen a szégyen nagy úr... elszaladtam... nem sokkal később utánam szólnak, hogy:

- Aztán ne felejsd el lemosni az arcodról az elfolyt sminket!!

Sajnos nagyon rosszul éreztem magam. Mikor hazaértem bezárkóztam a szobámba és csak sírtam és sírtam...Azt gondoltam, hogy az éltem egyenlő a nullával, hogy egy idétlen debil nő vagyok, akit nem szeret senki... Ekkor kopogást hallottam a szobám kis ajtaján, anyukám volt az.

- Szia Lory! Miért szaladtál fel a szobádba ilyen sebesen, valami baj történt talán?- kérdezte anyu teljesen megértő szemekkel.
- Nem, nem történt - feleltem még szipogva - csak Shelby .... - makogtam még hozzá...
- Hát megint mit tettek veled azok az ellenszenves apácák? - próbálta viccelődve kérdezni.
- Megaláztak az egész suli elött... nagyon gáz volt anyu...
- Semmi baj kislányom, ne búslakodj, tudok egy megoldást!!- mondta mosolyogva anyu.

.............