Most költöztünk ide ebbe a pici városba a családommal. Mondhatni, hogy egy átlagos család vagyunk. Édesapám, George egy nagyvállalatnál dolgozik, amit most áthelyeztek ide, Eldoncitybe. Anyukám, Mary most nem dolgozik, mivel otthagyta az egykori munkahelyét egy új élet elkezdéséért. Most éppen azon gondolkozik, hogy mivel foglalhatná el magát 1 gimnazista lány és egy kisiskolás fiú mellett, ami számára igen nagy feladat még így is. Mi ketten nagyon jól megéretjük egymást, mondhatni, hogy Mary a legjobb barátom.

Én Sam vagyok. 14 éves tinédzser lány, aki tipikusan az életkorának megfelelő gondokkal küzd. Pattanás, fiúk, tanulás. eddig nem talált meg a szerelem, és talán lehet, hogy ez a legfőbb gondom. A költözés miatt barátokban sem vagyok túl gazdag. Ahol éltünk Picevillbe, ott rengeteg ismerősöm volt, de a legjobb barátom Cherry és Michael volt. Mi hárman a suliba is elválaszthatatlanok voltunk, mindent együtt csináltunk. Mikor megtudták, hogy elköltözöm majdnem darabokra esett a szívük, ahogy az enyém is. A kapcsolatot még mindig tartjuk, örülök, hogy még mindig számíthatok rájuk. Jelenleg viszont a legfontosabb kérdés az, hogy hogyan fogok beilleszkedni az új környezetbe, lesz-e olyan akivel, akikkel ugyan olyan tudok lenni, mint a pincvill-i otthonomba. Talán be tudok kerülni egy olyan csapatba, akik a gimnáziumot a kezükben tartják, akik magukat menőknek nevezik, vagy egy olyan helyhez, ahol minden érték, tanulás, barátság, szeretet. Nem is tudom, hogy melyik lenne a legjobb. Bizonyára a legtöbb velem egykorú olyan helyre szeretne kerülni, ahol mindenki issza az összes szavadat, trendin öltözködsz, és ha butaságot is csinálsz, másnap mindenki megteszi ugyan azt. A döntés csak rajtam áll, hogyan tudok beolvadni a közösségbe. Majd meglátjuk ezt szeptemberbe. Most viszont még itt a nyár, ki kell élvezni minden pillanatát.

 Most Eldoncitybe egy lakóközösségbe élünk. Az utcák szélesek a házak majdnem egyformák, amiket sűrű lombozat vesz körül. Pont egy olyan hely, amit minden család elképzel magának. Éppen olyan, mint ami minden filmben megjelenik, tehát egy idillkörnyezet.

1 hete érkeztünk meg a városba, de eddig nem sikerült barátkozni senkivel. A szomszédjaink nem valami kedvesek. Baloldalon Smithék laknak. Öreg házaspár, alig látni őket. Mindig valamin ügyködnek. Karla néni vagy a veteményesen dolgozik, vagy a virágait szépítgeti. Peter bácsi pedig mindig a házon igazít valamit. A jobboldali szomszédunk a Pearl család. Van egy lányuk, aki velem egy idős. Első benyomásra egy undok dögnek állítottam be, bár még mindig azon a véleményen vagyok sose beszéltünk még, bár még van rá lehetőség, még csak 1 hete lakom itt. Nevét se tudom, de ha minden igaz szeptembertől osztálytársam lesz. Neki van egy bátyja, olyan 17 év körüli. Egyszer láttam. Titkon belé is szerettem, de hát nem tudom. Tipikus szépfiú… ki ne szeretne belé már az első alkalommal? Szőke haja egyszerűen lehengerelt, és a sötétzöld szemei összeolvadtak a lombozatok sűrűével. Öltözéke a trendnek is megfelelő volt, egyszerűen tökély a fiú. A szülőket még nem láttam, úgy tudom, hogy nagyon sokat dolgoznak. Az apjuk ügyvéd, az édesanyjuk valami titkárnőféle. Valószínűleg bejárónőjük is van, de még őt se láttam igazán, vagyis ezt is csak hallásból tudom. A szembe szomszéd is egy érdekes figura. Úgy tudom, hogy a családfő egy fizikus az édesanya pedig kémikus és most épp valami kísérleten dolgoznak. Van egy fiúk Simon. Ő is velem egykorú lehet, azt nem tudom, hogy osztálytársam lesz-e, majd ez is kiderül. Őt is láttam már. Hasonlít a szüleire. Szemüveges, szeplős könyvmoly. Biztosan rendes fiú lehet, de nem sok barátja van. Nem láttam még jönni-menni, esetleg csak addig, hogy elment a boltba kenyérért. Van egy kis kunyhója az egyik kerti fáján ott szokott olvasgatni és különféle kísérleteken dolgozni. Ha tehetném, szívesen megismerném.

...........