Ezen nagyon elcsodálkoztam… vajon miért mondta azt, hogy remélem? Talán jó volt velem beszélgetni, vagy netalántán tetszett neki az, hogy megdicsértem az illatát? Nem tudom, de megint olyan tévhiteket táplált belém evvel az egyetlen szócskával, hogy teljesen ellepet az a rózsaszín köd, amit úgy hívnak, hogy szerelem. Még festékes voltam és újra beültem az ablakomba, hátha megpillantom Max-et. Ott volt, rám mosolygott és jelzett, hogy várjak. Egy lapra felírt egy szöveget, amin az állt, hogy „nyisd ki az ablakot!”. Nem is kellett több rábeszélés kinyitottam és átdobott egy másik papírt, amin az állt, hogy „holnap ráérsz?” Én csak bólogattam, ő nem is csinált mást, mint amit szokott, mosolygott, aztán én is. Bezártam az ablakot és olyan izgatottan vártam a holnapot, hogy aludni sem bírtam.

Reggel 6 van. kipattant a szemem, nem bírtam tovább. Lementem a konyhába és vártam, hogy teljen az idő, de nagyon lassan ment. Nem tudtam magammal mit kezdeni visszafeküdtem, aztán Csengettek 10kor. Nina volt az. Kimentünk a hintához és elkezdtünk beszélgetni. Rákérdezett arra, hogy merre voltunk tegnap Max-el mert, hallotta, hogy jártunk valamerre. Elmeséltem neki mi volt.

-          Nem tudtam, hogy ilyen gonosz ez a Sara. – vágta rá mérgesen

-          Én nem csalódtam benne, első benyomásom róla szörnyű volt. – eresztettem tovább a húrt.

-          Láttam rajtad, hogy valami nem tetszett.

-          Igen, egyszerűen csak Sara…

Megbeszéltük, hogy valamit fogunk kezdeni vele, ellátjuk a baját. Valami tervre volt szükségünk, de nagyon elment az idő, láttam, hogy Max jön ki a házból. Elmondtam Ninának, hogy tegnap rákérdezett Max, hogy ma ráérek-e. Érdeklődve, szemöldökhúzogatással rákérdezett:

-          Neked tetszik a Bátyám? – vigyorgott rám barátságosan.

-          Nekem? Dehogyis… - tagadtam le, mint valami rosszaságot.

Aztán lassan észrevette, hogy felénk tart Max. Gyorsan haza sietett és hagyott minket. Max Megszólított:

-          Hát szia. Tegnap rákérdeztem, hogy ma rá érsz-e? – kezdett bele.

-          Igen, tudom. – halkan csatoltam hozzá.

-          Otthonra kellene venni, festéket. Tudom, hogy te értesz hozzá. Eljönnél velem választani egy jó színt? – érdeklődött Max.

Egy kicsit meglepett ez a kérdés. Azt hittem valami jobb dolgot fogunk csinálni a festékvásárlástól. De talán jobb, mint a semmi. Igent mondtam.