30 perc alatt lezavartuk a vásárlást. Egy világoszöld szint választottunk ki. Neki is az tetszett a legjobban és nekem is. Aztán ismét találkoztunk Saraval. Látta, hogy festéket vettünk, aztán ahogy láttam nem nagyon tetszet neki a szín, nem sok kellett hozzá, meg is szólta. Most nem ment vele Max, egy csók volt és utána mentünk haza. Megköszönte nekem, hogy elkísértem és további szép napot kívánt.

Mikor beértem az ajtón levert a víz. Egyszer csak olyan idegroham kapott el, amit még egy szumó bírkozó se tudott volna leküzdeni. Az ideg, hogy megint közbevágott Sara, és az, hogy csak egy buta festéket akart velem vetetni, egyszerűen kikészített.  A lelkem telis tele volt olyan vággyal, amit nem tudtam teljesíteni, pedig nagyon rajta voltam a dolgokon, és már Nina is sejti, hogy oda vagyok a bátyjáért.

Egy barátra volt szükségem, akit már régről ismerek. Gondoltam egyet és felhívtam Cherryt.

-          Szia Cherry. mi újság van otthon?

-          Sziaaaa, ezer éve nem hallottam a hangodat, nagyon hiányzol már mindenkinek! Itthon minden oké. Te, hogy vagy?

-          Köszi szépen jól, egész rendesek a szomszédok és szép ez az új környezet is, de nekem is nagyon hiányoztok.

Elbeszéltük az időt, de arról, amiről igazán akartam vele beszélgetni, nem tudtam. Hogy miért? Azt én se tudom, csak tippjeim vannak. Lehet, a távolság miatt, hogy eltávolodtunk egymástól, vagy talán azért, mert ő nincs benne ezekbe a dolgokba. Aztán eszembe jutott Simon. Ő vele lehet el tudnék beszélgetni erről. Azért nem Ninához fordulnék, mert azért ő csak Max húga. Át is siettem Simonhoz.

Bekopogtattam és pont ő nyitott ajtót. Ahogy láttam, nagyon örült nekem. Felvitt a kis kunyhójába és megmutatta, hogy éppen min dolgozik. Pontosan nem értettem, hogy miről beszél, mert az atomok és a neutronok nem igazán az én világomba tartoznak. Végül is megkérdezte, hogy mi járatban vagyok nála. Megosztottam vele, hogy mi van velem és, hogy beszélgetni akartam valakivel. Furcsa reakciója volt…

-          Nem nagyon szeretem ezt a Max-et.

-          Miért nem? – kérdeztem kíváncsian.

-          Nem érdekes. – válaszolta szégyellve.

Nem nagyon érettem, de látszott rajta, hogy tényleg nagyon nem kedveli őt. utána megint másra terelődött a szó. Aztán elég későre járt már, elindultam haza. Mikor jöttem ki az ajtón, megpillantottam Max-et, aztán gyorsan átszaladtam az úton, be a házba. Újra az ablaknál ültem. Max épp akkor nyitott be a szobájába, és intett egyet, én csak rámosolyogtam.

Egy hétig nem hallottam felőle, aztán valaki kopogtatott az ajtón. Hirtelen megörültem, hogy Max lesz az, de csak Simon volt. Kezébe egy nagy tál sütivel. A kedvencem volt, meggyes pite. Beültünk a kanapéra és lekezdtünk falatozgatni. Miközben tömtük a fejünket, elhülyéskedtünk pár órán keresztül. Ő lett a legjobb barátom, úgy érzem… !

Csengettek, kinyitottam az ajtót, Nina jött. Kérdezte nem-e mennék el vele valami ruhát venni estére. Megkértem rá, jöjjön be Simon hozott finom meggyes sütit.