-          Simon? – tátott szájjal kérdezett rá.

-          Igen, ő! – válaszoltam büszkén.

Erre vállat vont és elillant. Nagyon elcsodálkoztam rajta, hogy most ez mi volt? Bementem, mondtam Simonnak, hogy Nina járt itt. Ugyanúgy csodálkozva, nyitott szájjal kérdezett vissza. Aztán én is, hogy ez nekik miért furcsa. Nagy unszolásra válaszolt rá Simon:

„Régebben ő volt a legjobb barátom, aztán annyira összemelegedünk, hogy részemről már több volt, mint barátság. Ezt ő nem bírta felfogni, én még azért próbálkoztam, hátha lehetne több, de neki se kellett több, rám küldte Max-et. Megfenyegetett. Azóta nem is beszélünk Ninával.”

Már értettem, hogy miért nem kedveli Max-et. Úgy gondoltam, hogy majd megkérdezem Ninát is. Hátha elmondja az ő véleményét. Egész nap nálunk volt Simon. Filmeztünk, hülyéskedtünk, de egytől féltem, hogy ugyan az lesz köztem és közte, mint ami Nina és közte volt. Estefelé hazament, én újra az ablakomba ültem, ahogy minden este. Vártam Max-et, de sehol semmi, befeküdtem az ágyamba, aztán éjfél körül hallottam, hogy érkezett egy kocsi. Gyorsan visszaültem az ablakba. láttam, hogy nyílik az ajtó. Belépett a szobába Max, nagyon örültem, hogy végre láthatom, de sajnos nem egyedül volt, Sara is vele volt. És, ahogy nyitott be, folyamatosan csókolgatták egymást, szedték le egymás ruháját. Riadtan néztem végig, ahogyan az ágyhoz értek. Max észrevette, hogy ott vagyok, gyorsan behúzta függönyt. Az arckifejezése olyan volt, mint egy kisgyereknek, rémült. Még mindig az ablakba ülök és néztem az árnyakat. Az ágyon feküdtek, majd a két árnyék egy lett. Egyszer csak elaludt a lámpa. Tudtam mit csinálnak a sötétbe és ez teljesen felajzott, de egyben dühös is voltam. Nem azért mert Max csinálja, hanem azért, mert nem velem. Fogtam magam és az agyhoz sétáltam. Remegve, de még mindig Max-re gondolva, magamhoz nyúltam. Olyan érzés kapott el, ami még sohasem, utána nagyon jól aludtam.

Másnap reggel halottam a kocsit elmenni. Max vitte haza a szőkét. Közbe pedig csengettek, átjött Nina és elkezdett faggatni, hogy mióta vagyok ilyen jóba Simonnal? Elmondtam neki, hogy megosztunk egymással mindent, aztán elmesélte ugyan azt a történetet, amit nekem is elmondott Simon, csak Nina egy kicsit durvábban vázolta fel a helyzetet, és rám szólt, hogy Vigyázzak!

Mikor befejeztük a beszélgetést Simonról, feljött a téma a bátyjáról. Mondtam neki, hogy már régen beszéltem vele, de tegnap este láttam az ablakból, mikor hazaért. Aztán meglepve nézett rám Nina:

-          Sara is vele volt…

-          Láttam őt is.

-          Azt is, hogy mit csináltak?

-          Behúzta a függönyt.

-          Én halottam… - mondta szörnyülködve Nina.

Inkább hanyagoltuk ezt a témát és haza is ment. Mivel hamarosan elkezdődik az iskola anyával elmentünk bevásárolni. Sajnos már csak pár nap van a nyárból, jól kellene kihasználni. Gondoltam magamba. Az üzletbe megint találkoztunk a szomszéddal, Max-el és az anyjával. Anya elbeszélgetett az édesanyjával, én pedig Max-el. Kicsit kényes volt a helyzet. Mondta is, hogy ha hazaértünk átjön beszélgetni. Beleegyeztem.

Mikor hazaértem, láttam, hogy már ők is otthon vannak. 10 perccel később már kopogtak is. Ő volt az. Beengedtem és felmentünk a szobámba.