A további utazás nem volt valami élménydús, csak az autópályát láttam és az unalomtól körbe körbe járó betüket a könyvembe. Mikor odaérkeztünk a táborhelyre, megpillantottam a helyet. Egészen tetszett, a házak fából voltak, az ablakkeret lila volt a falak fehérek a tető pedig rózsazsin. Tipikus Barbie-land, de komoylan mondom bejött nekem ez a szinvilág. A lidércpicsák természetesen elfoglalták az évek óta megszokott helyüket, és meg a kiscsaj akivel ültem a buszon, ott áltunk egy helybe és várzuk mikor mondják, az alvóhelyek elhelyezési listáját. A táborvezető Miss Kendra volt, aki hangosan felsorolta a neveket.

-1-es ház: Funny Dalmas, Rebeca, Libary, Cintia Cunami
2-es ház: Lory Seholovits, Linda Yolanda, Andrea Salac

És így folytatta továbba  sorrendet. Bementem a 2es házba és láttam, hogy jön utánam a fekete csaj.

-Lory Seholovits?-kérdezte.
-Igen én lennék az.-válaszoltam kedvesen
-Én pedig Linda Yolanda. Ezek szerint egy szobába kerültünlk, szóval jobb lesz megszoknom téged, meg neked is engem, vannak furcsa eszemfuttatásaim szóval ha lehet, majd ne csodálkozz rajtuk. Enyém a fenti ágy- tette hozzá a bemutatkozásához Linda.

Eközben megjött a 3. szobatársunk is aki Andrea Salac volt. Egészen szinpatikus lánynak tűnik. Barna haj, csinos és szerintem okos is bár még nem tudom.

-Sziasztok!Andrea vagyok veletek fogok lakni- vigyorgot és egészen gyorsan mondta, amit mondott...

Mi is bemutatkoztunk neki és szépen kipakoltunk a bőröndökből. Linda táskájából előkerültek iylen gótikus jellegű rockegyüteseknek a poszterei, amiket azon nyomban ki is tett a falra. Andrea a szokásos csajos megjelenésű ember volt, ő is képeket, poszterekt szedett elő a táskájából, de ezeken csak Rihanna, Xtina és iylesmi féle énekesek voltak. Én valahogy nem voltam ezeknek a posztereknek a híve, elővettem a táskámból 5 különbféle könyvet, amit Linda rögtön meg is szólt!

-Lory!!! Úgye nem tervezed, hoyg azt a pár konyvet a 4 hét alat ki olvasod?-kérdezte nagy lesesett állal és kidülledt szemekkkel..
-Hát pedig úgy gondoltam hogy igen, de miért lenne ez baj?- kérdeztem nagyon meglepődve!
-Úgye nem gondoldo azt, hoyg eljösz a világ végére és könyvet fogsz olvasni? Nem ezért vagy itt...majd én megmutatom neked, hogy mi a jó a táborba.

Nagyot néztem ezen a beszóláson, de végülis belementem, leglább nem elsz unalmas ez a pár hét...lesz valami mulatság vagy ilyesmi...Kis idő múlva, mikor a kipakolást befejeztem ledőltem egy kicsit, mert az utazás nagyon kimerített, nem gondoltam volna, hogy ez a 200 km ennyire leszívja az energiámat, de lehet, hogy csak azért gondolom így, mert oylan busszal jöttünk ami max 80-al tudott menni és azért értünk ide 3 és fél óra alatt...