Nem bírtam tovább nézni a szobáját, lefeküdtem. Egész este nem bírtam aludni, csak rá tudtam gondolni, a mosolyára, az illatára, a tónál lévő beszélgetésünkre, a csókunkra. Reggel egy kicsit beszundítottam, de nem bírtam sokáig aludni 9kor már ki is pattantam az ágyból és lemásztam a konyhába megenni a reggelimet, mert már majdnem kilyukadt a gyomrom. Úgy döntöttem, hogy a mai nap teljesen más lesz. Ki fogom élvezni a nyár utolsó napjait és nem fogok Max-re gondolni. A rádióba pedig épp akkor ment Katy Perry új száma a Firework, amire elkezdtem táncolni és énekelni. Vidám voltam, igen az. Mary meg is szólta, hogy mi lelt engem, tegnap még olyan bágyadt voltam, ma meg már rám se lehet ismerni. Nem szóltam semmit csak nevettem és folytattam tovább a táncolást.

Egyszer csak becsengettek hozzánk és belém ütött az a menykő, hogy reménykedtem abban, hogy Max az. De csak Nina volt.

-          Szia Sam! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a strandra. Bemutathatnálak pár jó fejnek. – támadt rám nagyon boldogan Nina.

-          Szia. Jobb alkalmat nem is találhattál volna. Persze, hogy benne vagyok. Mikor indulunk? – kérdeztem tőle nagyon felpezsdítve.

-          Úgy gondoltam, hogy összekészülök, és máris indulhatunk. Max elvisz minket. – válaszolta teljesen nyugodtan.

Nahát erre a válaszra nem számítottam a szemeim nagyon kidülledtek az ijedségtől vagy a meglepettségtől vagy nem is tudom, hogy mitől. Úristen mi lesz most, hogy Max fog minket elvinni. Nem tudtam hirtelen, hogy bele merjek-e vágni. kb. 1 fél perc múlva válaszoltam is Ninának.

-          Rendben! Összepakolok és mehetünk is, majd dudáljatok rám! – válaszoltam kicsit dadogva.

30 perc múlva már a házunk előtt állt a kocsi és ott ült benne Nina és Max. Kicsit félénken, de elindultam  kocsi felé. Max lesütött fejjel csak a kormányt bámulta. Amikor köszöntem nekik, akkor sem volt valami aktív. Én is Nina rögtön találtunk magunknak témát, amiről tudtunk beszélni.

-          Max miért vagy ilyen szótlan? – kérdezett rá Nina.

-          Mit mondjak? – kérdezett vissza Max.

-          Csak kérdeztem, nyugi már nem kell leharapni a fejem! – hörgött vissza Nina.

Én persze csendben ültem a kocsiba, meg se mertem szólalni. Féltem, hogy Max az én fejemet is véletlenül leharapná, bár tegnap nem úgy tűnt, mintha le akarná, de hát sose tudni…

Mikor megérkeztünk a strandhoz Nina barátai már a bejáratbál vártak minket és Nina oda is futott hozzájuk. Én amíg szedelőzködtem Max megszólított.

-          Sam megkérhetlek valamire? – kezdett puhatolózni Max.

-          Igen Persze. Mond! – válaszoltam neki kedvesen és szerintem egy kicsit el is pirultam.

-          A tegnapi történtekről légy szíves ne beszélj Ninának, nem venné jó néven! – mondta ezt nekem nagyon sunnyogósan.

-          Rendben van…  - válaszoltam neki kicsit elszomorodva.

-          4re itt vagyok értetek! Szia – köszönt el elég normálisan „mintha én is a tesója lennék címmel” Max.

Mikor kimondta, hogy 4re jön értünk már ott sem volt. Oda is mentem Ninához és mondtam neki mi a szitu, meddig leszünk. Annyira nem érdekelte a dolog. Az első dolga az volt, hogy bemutatott a barátainak.

-          Hát srácok ő itt Sam, az új szomszédom és már nagyon jó barátnőm – vezette be a bemutatkozásomat kedvesen Ninus.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik mosolyogva.

-          Ő itt Rami, ő Gina , ő Peter, ő Tomy, ő pedig Cindy és Rafael. – mutatott be mindenkit kedvesen.

Hozzá kell tennem, hogy mindegyik fiú nagyon helyes volt, főleg Tomy. A lányok is nagyon kedvesnek tűntek. A strandon épp helyet kerestünk, ahol le tudunk ülni. közbe megszólított Peter.

-          Helló Sam! Peter vagyok. Most megyek én is közép suliba, melyik osztályba fogsz járni? – kíváncsiskodott P.

-          Szia. Hát én a D-be fogok járni. És te? – válaszoltam neki kedvesen.

-          Kár… én B-s leszek… De azért majd összefuthatnánk, majd párszor. – válaszolta elkeseredve.

-          Rendben van! – egyeztem bele.